Kozma Ferencz Csekefalván született 1844. február 7-én, édesapja unitárius lelkész, egyházi író. Korán árvaságra jutott, taníttatásáról édesanyja gondoskodott. 1853-ban a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba íratták be, l860-tól tanulmányait Kolozsváron ugyancsak az unitárius gimnáziumban folytatta. 1867-ben tett papi vizsgát, ezt megelőzően már segédlelkésze Ferencz József kolozsvári papnak, a későbbi unitárius püspöknek.
Ösztöndíjjal külföldi egyetemeken tanult tovább, l867-69 között teológiát, filozófiát és pedagógiát hallgatott Jenában, Heidelbergben és Zürichben. 1869-ben egykori keresztúri iskolájához nevezték ki a görög és a német nyelv tanárának, de l870-től az ebben az évben alapított tanítóképzőben folytatta pedagógiai munkásságát, itt magyar irodalmat, történelmet és földrajzott oktatott. 1873-1866 között az intézet igazgatója és a pedagógia tanára, szerkesztette a tanítóképző Évkönyvét. 1874-től a gimnázium gondnoka, neki is köszönhető, hogy a Jakab Elek féle könyvtár Székelykeresztúrra került. 1873-ban városunkban létrehozta az első népbankot.
1866-ban Kolozsvár vármegye tanfelügyelőjévé nevezték ki. Néptanító egyletet alapított, megszervezte a kisdedóvókat és menedékházakat, a népiskolák mellett több gyermekotthont létesített, közreműködött az új kolozsvári tanítóképző intézet létrehozásában. Tevékenykedett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületben, tagjai közé választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság. 1902-ben a Székely Kongresszuson a székelység szociológiai helyzetéről és néprajzi értékeiről tartott előadást. Több közművelődési intézmény és jótékony egyesület tagja, a kolozsvári unitárius gimnázium gondnokává választotta. Az l874-ben alapított Székely Történeti pályadíj-alap pénztárosa. Számos elismerésben és kitüntetésben részesült, 1904-ben vonult nyugdíjba.
Rendkívül termékeny író, foglalkozott az erdélyi unitárius nagyok életrajzával, valamint pedagógiai, tanügypolitikai és tanügytörténeti kérdésekkel. Főműve A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota címmel 1879-ben jelent meg Budapesten.
E maga nemében páratlan monográfiát a Székely Mívelődési és Közigazgatási Egyesület pályázatára írta, s Orbán Balázs korszakalkotó munkája mellett a legjelentősebb forráskiadvány, mely a Székelyföld korabeli gazdasági és kulturális állapotának szakszerű, tárgyilagos bemutatására vállalkozott. A könyv tudományos jelentőségét bizonyítja, hogy szerzőjét a MTA levelező tagjai közé választotta /1880/. „ A mű… négy fő szakaszra van osztva. Az első szakasz: A Székelyföld és népe, földrajzi, természet- és földtani és ethnographiai tanulmány; második szakasz: mező- és erdőgazdaság, a földmíveléssel, szőlő- és bortermeléssel, kertmívelés, állattenyésztéssek foglalkozik, tartalmazván még a mezőgazdasági rendszer bírálatát és némely javaslatokat; a harmadik szakasz tárgyalja az ipart, kereskedést és pénzügyet, s a negyedik szakasz a közmívelődést és tanügyet. Ezek szerint nemcsak az osztályozás olyan, mely tárgyát kimeríti, hanem a részletek is szakszerű tárgyismerettel vannak előadva… „ -olvassuk a bíráló bizottság értékelését. A méltatlanul elfelejtett, de annál nélkülözhetetlenebb kiadványnak ma már a hasonmása is olvasható, 2008-ban jelentette meg a Székely Nemzeti Múzeum.
1920. május l2-én halt meg Kolozsváron.
Fülöp Lajos
