Ebben az évben emlékezhetünk a 100 éve született tarcsafalvi szobrászművészre, aki 1912. szeptember l6-án látta meg a napvilágot Benczédi Ferenc tanító családjában. Édesapja harangöntőnek szánta, őt azonban már a keresztúri diákévei alatt a művészi pálya érdekelte. Az öt elemi elvégzése után 1924-ben a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban kezdte el középfokú tanulmányait, négy év múlva átíratták a tanítóképzőbe, Nagy Lajos, Daday Gerő és Bene József rajztanárok keltették fel érdeklődését elsősorban a festészet iránt. Különösen Bene József ébresztgette a fiatal tanítójelöltben a művészi hajlamot, az iskolai év végi kiállításon Benczédi már egy jól sikerült önarcképével mutatkozott be. Korán rájött arra, hogy nem a festészet a számára legmegfelelőbb önkifejezési forma: „Mikor aztán megkóstoltam a szobrászat gyönyörűséges mesterségét, egykettőre belehabarodtam, s végképp lemondtam a harmadik dimenzió egy síkon való keresgéléséről.”
1932 nyarán tanítói oklevelet szerzett, egy évig szülőfalujában helyettesített, majd katonai szolgálatra hívják be. A következő öt évben három faluban tanított: Bunyaszegszárd, Harasztos, Pogri (a Dnyeszter mellett). 1937 őszén a budapesti Iparművészeti Iskolába iratkozott be. A következő négy évben a Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa. 1942-től újra tanít, ezúttal Pálpatakán, s a háború befejezése után újra Tarcsafalván, majd Korondon. 1949-53 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára, s mivel állása megszűnik, ettől kezdve már csak az alkotásnak él.
Pályája kezdetén mesejátékot ír, s az illusztrációkat is maga készíti (A csillagszemű juhász), érdeklődését végérvényesen mégis a szobrászat köti le. Farag kő- és faszobrokat, de nevét mindenekelőtt terrakotta kisszobrai teszik ismertté. „Egy alkalommal én is kedvet kaptam, hogy játszadozzam. Vettem egy darab agyagot, két tenyerem között megsirítettem s leállítottam, s másikat is ugyan így. A kettőre helyeztem egy vastagabbat, arra egy gömbölyűt, két kart ragasztottam. És olyan emberi figura született pillanatok alatt, amilyent nem sikerült csinálnom egész diákságom idején. Megtaláltam a lényeget. Olyan nagy volt az örömöm, hogy azt most ki sem tudom fejezni…” – emlékezik az indulásra Benczédi. Folyamatosan alkot, kiállításokat szervez, szobrocskáira felfigyelnek itthon és külföldön, Utunk-széli, a hazai írók és művészek karikatúráiból készült gyűjteményét a Csíkszeredai Múzeumnak ajándékozza. Márkos András kisplasztikájáról Kisszobrok c. jelentet meg albumot, Banner Zoltán monográfiával tiszteleg a 70. életévét betöltő művész emléke előtt (Banner Zoltán: Benczédi Sándor, Bukarest, 1984). Több kisszobrot adományozott múzeumunknak, tisztelői szülőházán emléktáblát helyeztek el. Érdemei elismeréséül számos hazai kitüntetésben részesült.
„Benczédi emberhű, élethű, korhű , humoros és nem humoros, kisszobrai nemcsak azért egyedülállóak napjaink európai művészetében, mert ennyit ebből az anyagból – agyagból – ilyen eljárással s ebben a stílusban senki sem készített belőlük… sokkal inkább annak az erkölcsi tartásnak és intelemnek a konzerválása okán, amelyet mind a saját, hétköznapi alkotói, mind hősei viselkedésében megtestesít: légy hűséges önmagadhoz, hogy hűséges maradhass azokhoz, akik megérdemlik..” – foglalja össze a Benczédi-életmű lényegét a korabeli méltató.
Kolozsváron hunyt el 1998. január elsején.
Fülöp Lajos
