Székelybethlenfalván született 1920. január 3-án, korán árvaságra jutott, kénosi rokonai vették gondozásukba, s a falu unitárius papja támogatásával végezte el elemi iskolai tanulmányait, s a   a székelyudvarhelyi Stefan Octavian Iosif  román tannyelvű líceumban  érettségizett l939-ben. Vonzotta a tanári és az orvosi pálya, de végül még abban az évben a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémiára íratkozott be, amelyet l943-ban kitűnő mínősítéssel fejezett be. Feltűnő szónoki képessége korán megmutatkozott, s a teológia tanulmányozása mellett érdekelte a filozófia, a lélektan, a pedagógia és a szociológia is. 1941 őszén a Ferencz József Tudományegyetemen  a román-francia nyelv fakultására felételizett, a tanári képesítést 1946-ban szerezte meg. Eközben a teológiai tudományokban mélyült el, s l956-ban a Protestáns Teológiai Intézetben megszerezte a teológiai magiszteri fokozatot. Doktori disszertációját a prédikációirodalom és szertartásrend /homiletika és liturgia/ tárgyköréből merítette, de annak megvédésére már nem kerülhetett sor, s csak halála után l5 évvel, 1995-ben kaphatta meg a posthumus teológiai doktori címet. 
1944 márciusában a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium kollégiumának  felügyelő tanára lett, egyben segédlelkész, s a francia és a román nyelv tanára egészen 1949-ig. 1947-ben foglalta el  Siménfalván a lelkészi állást, s itt tartóztatták le 1959. november 6-án a Securitate megbízottai, Székelykeresztúrra majd Kolozsvárra szállították, s koholt vádak alapján 1960 márciusában hét évi börtönbüntetésre és kényszermunkára, további öt évi jogvesztésre ítélte a kolozsvári katonai törvényszék.1960 május l6-án a szamosújvári  börtönbe zárták, de októberben már a Duna-deltába irányították, 1963 őszén került vissza Szamosújvárra. Innen szabadult az általános amnesztia nyomán l964 közepén. Az embertelen  börtönviszonyok, a megerőltetett fizikai munka, a folyamatos lelki és fizikai terror sem törték meg, emelt fővel, tiszta lelkiismerettel  folytatta tovább szabadulása után lelkészi munkáját új munkahelyén  - Homoródaszentmártonban /l964/. Magányosan, elhagyatva, de töretlen hittel  munkálkodott egyházközsége és egyháza javára. Páratlan tudása, kiváló szónoki képessége ellenére sem kapott méltó állást a hányatott  börtönévek után. Doktori tézisét nem védhette meg, s a hatalom következetesen meggátolta abban , hogy a hőn óhajtott teológiai katedrát elnyerje, vagy egy kiemelkedő erdélyi unitárius közösség lelkésze legyen. A folyamatos megaláztatás, a mellőzöttség, a sorvasztó magány és társtalanság felőrölték egészségét. A megújuló zaklatások elől a halálba menekült, l980 január 3-án halt meg a székelyudvarhelyi kórházban.
Életében számos meséje, elbeszélése, verse, prédikációja jelent meg az időszakos unitárius sajtóban, ezeket Jakab  Dénes unitárius lelkész Meghalt Gellérd Imre  /Keresztény Magvető, 1980., 86. évf. 1-2. sz/ című nekrológjában vette számba. Leánya dr. Gellérd Judit, unitárius lelkész  A Liberté rabja. Dr. Gellérd Imre /1920-1980/, Kolozsvár, 2005. című önéletrajzi vallomásában meséli el mártír édesapja életét, s ugyancsak ő működött közre abban, hogy a hányatott sorsú doktori disszertáció napvilágot lásson. Az angol nyelvű változat után magyar nyelven is megjelent Négyszáz év unitárius prédikációirodalma címen, az Unitárius Egyház gondozásában 2002-ben Kolozsváron.   „Ez a könyv egy kultúra lelkébe enged bepillantanunk. Erdély történetéről sokan és sokat írtak, de legtöbbjük elsősorban a külső, történelmi tényezőkre összpontosított...
Gellérd Imre, néhai erdélyi unitárius lelkész-tudós e művében szélesre tárta azt az ablakot, melyen keresztül az erdélyi unitarizmus szívébe tekinthetünk. Ő a tizenhatodiktól a tizenkilencedik századvég unitárius prédikátorainak  nemcsak rendkívül átfogó, komplex bemutatására vállalkozott, de azt összefüggésbe hozta a prédikátorok korának jelentős filozófiai és vallási eszmeáramlataival.”- írja a könyv jelentőségéről prof. Dr. John C. Godbey Chicago-i egyháztörténész. Haszonnal forgathatjuk, szakértő és érdeklődő egyaránt, s várjuk, hogy összes írása mielőbb hozzáférhetővé váljék.
 

Fülöp Lajos