Eredeti nevén Józef Zachariasz Bem, cseh eredetű lengyel kisnemesi családban született Tarnowban 1794. március 14-én. A krakkói tüzériskolában tanult, részt vett Napóleon lengyelországi hadjáratában, majd a varsói tüzériskola tanárának nevezték ki. 1822-ben egy összeesküvésben való részvétele miatt letartóztatták, egyéves büntetőszolgálat után szabadult.

Műszaki és természettudományi tanulmányokat folytatott, s bekapcsolódott az 1830–31-es lengyelországi felkelésbe, az osztrolenkai csatában tűnt ki, érdemei elismeréséül dandártábornoknak nevezték ki. Ezután emigrációba kényszerült, de 1848- ban már a galíciai forradalmi megmozdulásokban vállalt tevékeny szerepet. Október 14-én Bécs katonai parancsnoka lett, s még ebben az évben a magyar szabadságharchoz csatlakozott, november 29-én Kossuth Lajos az erdélyi hadsereg főparancsnokának nevezte ki. Erélyes fellépésével rövid időn belül ütőképes hadsereget képezett ki, kiváló hadászati ismereteinek köszönhetően három hónap alatt megtisztította Erdélyt a császári csapatoktól, ezt követően altábornaggyá léptették elő. Hamarosan nagy tiszteletet szerzett katonái körében, különösen a székelyek rajongtak érte, az őrnagyi rangban hadsegédként szolgáló Petőfit fiaként szerette. A költő imádott tábornokáról számos versében megemlékezett.

1849. július 30-án vezérkarával Székelykeresztúrra érkezett, a Matskási-kúriában (a mai kórház helyén) szállt meg, másnap innen indult a fehéregyházi csatatérre, ahol vereséget szenvedett a cári túlerővel szemben. Augusztus 9-én Temesvárnál újabb csatát veszített, s hogy a fogságot elkerülje Törökországba menekült. Áttért az iszlám hitre, Murad Tevfik pasa néven Szíria katonai parancsnoka lett. Aleppóban halt meg 1850. december l0-én, hamvait szülővárosában helyezték örök nyugalomra 1929-ben.

A közös lengyel–magyar múlt egyik legkiemelkedőbb személyiségeként tiszteljük őt mind a mai napig, s nem véletlen, hogy az utókor csak Bem apóként emlegeti. A történelem nemcsak a katonai sikereit tartja számon, hanem Erdély népeinek összefogására tett kísérleteit is. Székelykeresztúron utcát neveztek el róla, a Gyárfás-kúria udvarán szobrok és egy emléktábla idézi emlékét. 1998-ban Dunakeszi testvérvárosa adományozta városunknak Lengyel István szobrászművész Petőfit és Bem apót ábrázoló kompozícióját, 2009-ben a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány jóvoltából Bem József egész alakos faszobrát avatták fel. 2005-ben a Dunakeszi Lengyel Önkormányzat helyezett el emléktáblát a kúria falán.

Emlékezzünk rá Petőfi halhatatlan soraival: „Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszuálló fénnyel jár előttünk Osztrolenka véres csillaga.“

Fülöp Lajos