Országszerte emlékünnepségekkel tisztelegtek június 28-án, Kriza János, Nagyajta és Erdővidék jeles szülöttje előtt. Kriza János 1811. június 28-án született Nagyajtán. Innen 1820-ban Torockóra került algimnáziumba, majd 1825-től Székelykeresztúron járt iskolába. Kolozsvárra innen került, és ott tanult 1829-től. Ugyanott folytatta tanulmányait, 1833-ban bölcseletet és teológiát. 1835-től már a kolozsvári unitárius egyház lelkésze, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi tanulmányútra küldték Berlinbe.
Kriza János már kisdiák korában magyar és latin nyelvű verseket írogatott. Költeményeit közölte a Remény, az Atheneum, a Nemzeti Társalkodó és a Vasárnapi Újság. Időközben ezeknek egy része külön kötetben is megjelent, ám nem valami nagy visszhanggal.
Az 1840-es években gyűjteni kezdte a székelyföldi népköltészet termékeit, amiről tudjuk, hogy nagyszabású feladatkört tűzött ki maga elé, ugyanis számos emberrel, intézménnyel felvette a kapcsolatot annak érdekében, hogy minél több mesét, mondát, balladát, legendát stb. összegyűjthessen. És már alig két év elteltével felhívást bocsátott közre a Vadrózsák című kötet megjelenését célzó előfizetésekre is. Sajnos úgy a szabadságharc, mint az azt követő Bach-korszak késleltette a gyűjtemény első kötetének kiadását, mely végül csak 1863-ban láthatott napvilágot. Megjelenését elsősorban gróf Mikó Imre anyagi támogatásának és Gyulai Pál szerkesztői közreműködésének köszönhette. A kötet megjelenését követően némi vitát is kavart, ugyanis kritikusai közül néhány azzal vádolta meg, hogy az anyagok egy részét átszerkesztette.
Napjainkig a kötet azonban több kiadást is megért. Második kötetét úgy tudjuk anyagiak híján nem jelentethette meg, így annak kéziratát a Magyar Tudományos Akadémiának ajánlotta fel, amely rögtön vállalta a kézirat kiadását. Kriza János a kötet szerkesztése közben sajnos tüdőgyulladást kapott, és 1875. március 26-án hirtelen elhunyt, Kolozsváron a Házsongárdi temetőbe helyezték örök nyugalomba.
A neves gyűjtőt, nyelvjáráskutatót, költőt, műfordítót, a Magyar Tudományos Akadémia tagját és az Unitárius Egyház 22. Püspökét, Kriza Jánost, a magyar társadalom sorskérdései foglalkoztatták leginkább, azok a sorskérdések melyeket a népsors szemszögéből abban az időben kevesen vettek figyelembe. Egyházi beszédei a keresztény erkölcsről, gyakorlati életről, a tudomány és társadalom kérdéseiről, népének sorsfordulóinak, szerepvállalásairól szóltak.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeum őriz egy pár korabeli dokumentumot, köztük Arany János, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának, illetve Kriza Jánosnak, a volt tanítványnak az iskola igazgatóságához intézett levelét.
Az országszerte tartott megemlékezéseken előadást tartottak: Kríza Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kovács Sándor teológiai tanár, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Elekes Botond Áron, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának kabinetfőnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, és Bihari Edömér és Nagyajta polgármestere, hogy csak néhányukat említsük.
(Forrás: Nagyjaink 2011.)
Szente B. Levente
